A jólműködő párkapcsolat, avagy a házasság örök szelencéje

Az előző cikkben részleteztem a családalapítás optimális feltételeit, melyek közül nagy hangsúlyt fektettem a kiegyensúlyozott párkapcsolatra, mint a gyermekvállalás alapvető követelményére.

Azt gondolom, egy jól működő kapcsolatban - még akkor is, ha a többi feltétel csak részben, vagy egyáltalán nem teljesül - boldogok lehetünk, s nem csak mi, hanem születendő utódunk is. Nem győzöm hangsúlyozni s ismételni magam, hogy csak egy jól működő kapcsolatban adhatjuk meg gyermeküknek azt a miliőt, ami biztosítja személyiségének egészséges fejlődését.

Egy félig, vagy egyáltalán nem funkcionáló kapcsolatban a gyermek világra jötte soha nem hozhatja el azt a megváltást, amit oly sokan tévesen várnak a szüléstől. A gyermek nem oldja meg két ember elhibázott lépéseit. A párkapcsolatban fellépő problémákat nekünk magunknak kell orvosolni, s a gyermekvállalás optimális esetben csak ezután következhet be.

Egy kisbaba érkezése csak látszólag, kényszerrel ragaszthat össze egy már eltört, kiégett, sivár kapcsolatot, melyben egyik fél sem lehet boldog. 

Így hát, vegyük sorra azokat a feltételeket, amelyek egy kiegyensúlyozott kapcsolat megteremtéséhez szükségesek.

Elengedhetetlen a megfelelő önismeret, a szerelem, mint érzelmi kötődés, az őszinteség és bizalom, az elköteleződés, a kiegyensúlyozott szexuális kapcsolat, s a mindenek felett átívelő, töretlen kommunikáció. Nélkülözhetetlen továbbá a két fél egyenjogúsága, a közös normarendszere, a hasonló értékszemlélet, gazdasági és vallási réteghelyzet. Tudnunk kell türelemmel fordulni a másik felé, hogy megértsük, s elfogadjuk őt adott élethelyzetekben. Kívánatos az összetartozás érzésének kialakulása, az „én-tudat” mellet a „mi-tudat” kifejlődése, ami a „világgal” szemben nyújt majd számunkra szövetséget és védettséget.

A felsoroltak közül minden feltétel megléte ugyanolyan fontos, mindegyik ápolására ugyanakkora hangsúlyt kell fektetnünk.

A kötelék sikeréért fáradozni kell, olykor együtt, de néha külön is hoznunk kell áldozatokat.

Kívánatos megteremtenünk a közös, illetve egyéni szórakozás és kreativitás lehetőségeinek színterét is. Nem szabad hagynunk, hogy kettecskén, szépen lassan, észrevétlenül elmagányosodjunk s izolálódjunk a tágabb társas kapcsolatoktól. Hagynunk kell időt és lehetőséget magunknak, no és párunknak is a baráti kapcsolatok ápolására. A kapcsolatért saját érdekeink mellett partnerünk egyéniségét és vágyait is szem előtt kell tartani, illetve sokszor muszáj félretenni önmagunk.

Láthatjuk, egy jól működő kapcsolat nem égből hulló ajándék, kemény munka és küzdelem gyümölcse.

A félresiklott kötelék

Egy rosszul működő kapcsolatban az előbb említett erények hiánya mellett jellemző, hogy a nő és a férfi is fél attól, hogy a másik elnyomhatja, kihasználhatja, becsaphatja. Manapság rettegünk a kiszolgáltatottság érzésétől, s így életük az egymás fölötti győzelem megszerzése köré szerveződik, amitől óvatossá és támadóvá válunk. Ebben a bizalmatlan légkörben azonban lehetetlen az együttműködés és egy harmonikus családi kötelék kialakítása.  

Egy kapcsolat életképessége nagymértékben függ az „én-azonosság” mértékétől. Identitásunk színvonalát azonban a szülőktől, a családból, s a társadalmi közegből szerzett tapasztalataink határozzák meg. Mindezek így együtt adják azt a circum viciosum folyamatot, ami generációról generációra fejti ki hatását. Hiszen nagyrészt az én személyiségemtől, párválasztásomtól, párkapcsolatom minőségétől függ, hogy a gyermekem milyen egyéniség lesz, milyen párt választ magának, milyen családot alapít, illetve, hogy az Ő utódja hogyan halad tovább ugyanezen az úton.

Hosszú és göröngyös út vezet két sejt találkozásától egy érett személyiség kialakulásáig, ami majd alapja lehet egy kiegyensúlyozottan működő család létrehozásának, s ezzel együtt jövő generációk egész sorának.

Folytatás következik.....

Szerkesztette:

Éliás Eszter

Felhasznált irodalom:

Dorothy R. Freeman (1994) Házassági krízisek Animula, Budapest

Augustus Y. Napier (1990) A törékeny kapcsolat, Animula, Budapest

Dr. Czeizel Endre (1998) Felkészülés a családi életre, Corvina kiadó, Budapest

Buda – Hajnal (1977) A család, Tempó kiadó, Budapest