LUCA SZÉKE

Luca boszorkányos jellegéhez kapcsolódik az ötszög alakú lucaszék készítése is, melyet ezen a napon kezdtek faragni. Készítéséhez kilencféle fát, kökényt, borókát, jávorfát, körtét, somot, jegenyefenyőt, akácot, csert és rózsafát) kellett használni, s karácsonyig el kellett készülnie. Mivel a lucaszék lassan készült, minden nap csak egy műveletet lehetett rajta elvégezni, innen ered a mondás is, miszerint „Lassan készül mint a Luca széke“.

A szék készítője magával vitte a széket december 24-én az éjféli misére, s ekkor a székre ráülvén megláthatta, hogy a gyülekezet tagjai közül kik a boszorkányok. Miután a szék készítője a boszorkákat felismerte, gyorsan szaladnia kellett, s maga mögé mákot szórva biztosítania, hogy leleplezett üldözője ne érjen a nyomába. Az otthon már biztonságot nyújtott, de a lucaszéket mindenképpen el kellett égetni.

LUCA-NAPI BÚZAÜLTETÉS

Luca napjához köthető a búzaültetés. Ezen a napon kis tálkába búzát szórt a háziasszony, amit karácsony napjáig öntözgetett, s minél magasabbra hajtott ki, s minél jobban kizöldült addigra, annál bővebb termést jósoltak a következő esztendőre. Belsejébe mécsest, gyertyát volt szokás helyezni.  A búza zöldje az adventi remény beteljesülését, fénye a Megváltó érkezését volt hivatott hirdetni, maga a búza pedig az élő kenyeret, Jézust jelképezte.

LUCA-NAPI KOTYOLÁS

A termékenység bebiztosításában szerencsésen besegítettek a Luca-napi alakoskodók/kotyolók, akik házról házra járva mondták termékenységvarázsló rigmusaikat. A kotyolásnak nevezett szokás segítette az eljövendő bő termést és a jószágok megfelelő szaporulatát.
Luca-napi kotyolás: a fiúk a szalmán térdelve mondják köszöntőjüket A kotyolók – akik a néphagyomány szerint fiúk voltak – lopott szalmát vagy fadarabot vittek magukkal, s arra térdepelve mondták el a köszöntőjüket. A szalmát, amit a térdük alá tettek, a gazdasszony a tyúkok alá vitte. Amennyiben a kotyoló legények nem kaptak adományt, így fenyegetőztek: „Egy csibéjük legyen, az is vak legyen“! A gazdasszony kukoricával szórja le a kotyoló legényeket.

Egy másik néphagyomány szerint a háziasszony vízzel fröcskölte le és kukoricával öntötte le a kotyoló fiúkat, majd libáival, tyúkjaival etette-itatta fel a „maradékot“. Maga a köszöntő kezdősora „Luca, Luca kitty-kotty“ volt, innen ered a kotyolás kifejezés is.

LUCA-NAPI JÓSLÁS

Luca napján készítették el a hajadon lányok azokat a jóslási cédulákat, melyeket 12 férfi nevével láttak el. Minden nap a tűzbe vetettek egyet, s akinek a neve az utolsó, megmaradt papírdarabon szerepelt, vőlegény lehetett.
Luca-napi jóslás: vajon ki lesz a vőlegény? Jósló, varázsló eljárások között szerepel a tollaspogácsa, ún. lucapogácsa készítése. A jósló eljárás lényege az, hogy akinek sütés közben a pogácsáján a toll megperzselődött, annak közeli halált jósoltak.

LUCA-NAP - DOLOGTILTÓ NAP

Mivel az asszonyoknak biztosítani kellett a következő évre is a sok tojást, ezért be kellett segíteniük tyúkjaiknak, hogy jó kotlósok legyenek, ezért egykor hasznosnak tartották, ha az asszony sokat ült ezen a napon. Emellett hagyományosan dologtiltó napként tartották számon Luca napját. Tilos volt ilyenkor minden asszonyi tevékenység!!!!  Így például a fonás és a varrás, mert bevarrták volna a tyúk fenekét, a mosás, befőzés, kenyérsütés stb. Akit pedig Luca tilalomszegésen kapott, akár kővé is válhatott.