A magyar kultúra napját 1989 óta ünnepeljük meg január 22-én, annak emlékére, hogy Kölcsey Ferenc 1823-ban Csekén ezen a napon fejezte be - "a magyar nép zivataros századaiból" vett példákra épített költeményét - a Himnuszt.

Az évfordulóval kapcsolatos megemlékezések alkalmat adnak arra, hogy nagyobb figyelmet szenteljünk évezredes hagyományainknak, gyökereinknek, nemzeti tudatunk erősítésének, felmutassuk és továbbadjuk a múltunkat idéző tárgyi és szellemi értékeinket.

Főhajtás Csillagok vándora Kölcsey Ferenc

Alázattal hajtok fejet előtted Kölcsey Ferencz!
Te adtál e népnek nevéhez méltó Égi éneket,
Mely Himnusz a magyar nép zivataros századaiból,
Mely népet e rút világ milliószor megtiport!
E költeményed tán' Isten szájából származik,
E költeményed erőt ád, ha a kéz hanyatlik!
Büszkeséggel tölti el azt, kinek e Hon mindene,
Büszkeséggel tölti el azt, ki e Magyar Föld gyermeke!
Meggyötört lelkünknek olyan ez, mint Égi Manna,
Új tűz támad abban, új ritmusra dobban!
Véled együtt kérem most én is a Jóistent:
Áldja meg a magyart jókedvben, bőségben!
Hisz' megszenvedte már e nép a Múltat s Jövendőt!
Himnuszod zengve teremtsen szebb esztendőt!
S mikor érzed, hogy a szív fárad, a Hit lanyhul,
Tekints le ránk jó Kölcsey Ferencz a magasbul!
S juttasd eszünkbe felejtett Himnuszunk
S juttasd eszünkbe, mi magyarok nem alhatunk!
Juttasd eszünkbe azt is, vélünk a Jóisten,
Ki kész reá, hogy nékünk sok Hazafit teremtsen!
Mint amilyen Te is voltál jó Kölcsey Ferenczem!
Számomra ismeretlen